Felmenőim által genetikailag kódolt vagyok a természetjárás minden formájára. Szüleimnek, nagyszüleimnek köszönhetően egész gyermekkorom a kirándulásról és a természet szeretetéről szólt. Ez az állapot egyre csak súlyosbodik, ha bizonyos időközönként nem mehetek ki a szabadba. Ilyenkor szabályosan rosszul érzem magam. Számomra a kirándulás nem elsősorban arról szól, hogy időre teljesítsek hosszú kilométereket, hanem inkább egyfajta feltöltődés, odafigyelés a természet hangjaira, energiáira. Párommal számtalan alkalommal, kirándulás közben nem szólunk egymáshoz, csak megyünk. Mikor nem beszélsz, sokkal kifinomultabban érzel mindent, érzed mit gondol a másik, érzed rezdüléseit és érzed minden mozdulatának jelentését. Ezeket az érzeteket szeretném megmutatni mindenkinek.

Lássuk be, nem a természet van értünk, alázattal és tisztelve azt, együtt kell élnünk vele, hogy legyen jövőnk ezen a földgolyón, ne csak múltunk.

Miskolcon születtem, a Bükk lábánál. A természethez való viszonyomat a kutyusommal és barátaimmal tett hosszú séták, túrák és mókázások mélyítették el igazán. Másik otthonom a Cserehát, ahol gyermekkorom valamennyi nyarát töltöttem. Az állatok szeretetét, az ember és a föld kölcsönös viszonyának megértését nekik köszönhetem.

Amióta az eszemet tudom, az a kérdés foglalkoztat,hogy miért születtem pont ide, s pont most. 2003-ban találkoztam a jógával, amit azóta életem részévé tettem. Tanulom, és úgy hozta a sors, hogy tanítom is. Személyiségem változását a jóga által tudatosabban élem meg, s kezdem lassan sejteni saját kérdésemre a választ! 2007-ben vidékre költöztünk. Újra otthon érzem magam. Ez az én közegem. Egy olyan társ van mellettem, akivel közös célok vezérelnek, s aki mellett kiteljesedhetem minden vonatkozásban. Egyszerűen boldog vagyok, és szeretném, ha sokaknak segíthetnék saját útjuk megtalálásában.

Hétköznap egy irodában dolgozom, de hétvégén igyekszem ki a szabadba túrázni. A Mátra örök hódolójának érzem magam, de rajongok a Bükkért is.

Nyaranta szivesen sátrazok Erdélyben, hiszen aki egyszer ott járt, még egyszer látni akarja. Kedvelem a kihívásokkal teli túrákat (éjszakai,tájékozódási...). Nagy örömmel gyűjtöm a jelvényeket, okleveleket, és mindeközben igyekszem tanulni a természettől.

Anyám tézise szerint akkor okosodik a gyerek ha az íróasztalnál ül.1-4. osztályig, ezt próbálta bizonyítani rajtam (sikertelenül). Reggel nyolctól este nyolcig, suli+napközi+otthon. Vidám négy év volt. Itt alakulhatott ki nálam a gerincoszlop oldal irányú görbülete Ötödik osztály, sulidoki kiszűrte, Fejesnek enyhe gerincferdülés van, semmi baj, úszás + gyógytorna és kinövi. Fejes elment úszni, eltelik két év, gerinc javul delta nő, lábak ropik. Sebaj szülinapra adunk neki bringát, meg fusson sokat. Lába erősödik még a tölcsér mellkasa is rendbejöhet. Bringa bevált, futás nem, helyette túrázás a hegyekbe. Megkérjük az unoka testvérét vigye magával, mert az amúgy se normális testépítős, küzdősportolós srác. Kisfejes első gyalogtúrája Mátra 65, egy egész napos gyaloglás, éjszaka 3 óra alvás. Sikerült! Megcsináltam! Na itt valami megpattant bennem. A fejemben. Ezután elkezdtem rendszeresen gyalogtúrázni. Második mérföldkő, Gödöllő 30, éjszaka, eső. Ettől a naptól már nem számított semmi. Megyünk? Persze! Legyen jég, hó, orkán, bármi.

Természetesen a szép táj egy újabb hóborthoz vezetett, a fotózás szeretete talán ezzel egy időben fogott meg. A téma megtalálása és annak fényképezés szintén életem része lett.

Mi jöhet még? Tudom már, a sziklák és az útvonal nélküli utak leküzdése. Itt az ember megismerheti fizikai és pszichés határait. Jelenleg ezt próbálgatjuk és tanuljuk. Ez a próbálgatás egy életen át tart, így van mivel eltöltsem haszontalan időmet.

Aki útra kel kalandot, élményt vár, barátokat talál, és legfőképpen megismerheti önmagát, és megismerheti azt a rendszert, amiből vétettünk, a természetet.Mindig is szerettem kirándulni, kikapcsolódni a természet szépségei láttán és új helyeket, embereket megismerni. Szerintem a természetjáró embernek egyszerre ősembernek és egyszerre a jövő emberének is lennie kell.Ősemberként a természetben járva a természet szabályait kell tiszteletben tartania, de mint a mai kor képviselője tudatos gondolkodása révén felelős a természetért, s így önmaga jövőjéért is.

Hobbim a természetfotózás és érdekel minden, ami hazánk természeti és kulturális örökségéről szól. Vallom, hogy addig az ember ne vágyjon messzebbre, amíg saját szűkebb környezetét nem ismeri, hiszen, ha saját kultúránkat nem ismerjük, hogyan is érthetnénk meg más népek életét.

„Menjetek ki a természetbe, s ismerjétek meg egymást ott, ahol az ember őszinte lesz.” / Móricz Zsigmond /